Vendégkönyv
Új hozzászólás
Név:
E-mail cím:
Üzenet:
Ellenőrzőkód:
Kérem, írja be a képen látható szöveget!
(írja be a képen olvasható szöveget arab számokkal!)

|< < 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 > >|

Hozzászólások egy oldalon:

Amy Fritzpatrick
2008.03.30 21:09
 
#64
Öszinte részvétem, és minden tiszteletem a Gergely családnak. Tisztelettel: Amy
Wagner Csilla
2008.03.26 13:42
 
#63
Jómagam is karácsonykor olvastam Szasz történetét, amikor is Anyukámnak megvettük a legújabb Tvrotko könyvet. Borzasztóan elszomorodtam, talán azért is érintett mélyebben a történet, mert én magam is benne vagyok a rák egyik csúnya fajtájában. Folyamatosan csak az jár a fejemben, hogy miért a jóknak kell elmenniük, mit vétettek ők? Amióta legelőször elolvastam Szasz blogját teljesen a hatása alatt vagyok. Nekem is van még egy nagy harcom, és úgy érzem, azért nem tudom Szaszt kiverni a fejemből, mert ahogyan Ő küzdött az példaértékű, és én ebből merítek erőt magamnak. Őszinte együttérzés a családnak. csilly
Dutka Nikolett
2008.02.22 13:47
 
#62
Kedves család! Először elolvastam a bejegyzéseket,és fogadják őszinte részvétem!Ami miatt írok is,azt nem tudom,talán csak az együttérzés,talán csak,hogy én is szülő vagyok.De pár sor nem sok,és talán valami vigasz.Érdekesség képp:Natasa lányom aki 10 hónapos,szintén április 20.-án született.
Fanni
2008.02.13 02:16
 
#61
Kedves Gergely család! Én egy 20 éves lány vagyok és egy éve hallottam Szaszáról a leukémiás barátomtól,aki megdöbbenve és szomorúan mutatta,hogy "ennek a gyönyörű,kedves,és életerős lánynak ilyen rövidke élet jutott"Ő nagyon sokat nézte a blogját előtte is..de nekem csak utólag mutatta meg... Mi ugyanezeken mentünk keresztül eggyütt vele...tudom milyen az amikor szenved azaz ember,aki a világon a legközelebb áll hozzá és amikor a nap minden egyes percében csak aggódunk minden egyes "semmiségen",hogy ugyan evett e valamit..vagy ugyan nincs már láza csak hőemelkedése...de Zoli olyan volt fiúba,mint Szasz...rá emlékezetet!Nem szerette ha a betegségéről beszélünk mindig mulattuk az időt és sose panaszkodott,sőt mondhatom azt hogy belőle merítettem az erőmet! ..Én -őszintén-megijedtem amikor mutatta az oldalt nekem!mondtam is neki,hogy "örülnék ha nem mennél fel az oldalra"...nem szerettem ha szomorú dolgokat olvas...ugyan sosem mondta de olyankor mindig láttam a szemében ..és(különösen amikor Szaszról beszélt)..hogy elgondolkodott...és tudta hogy ez vele is megtörténhet akár melyik nap.....de titkon amikor azt hitte hogy nem tudom mindig olvasta a blogot..aztán nem szóltam neki.Reméletem hogy tudja mit csinál és hogy tudja kezelni ezt a dolgot magába. Én mindig azt hittem hogy az olyan jó embereket,mint Szasz meg Zoli a Jóisten szeret és megsegítés és hogy nem történhet semmi olyan amiből ne tudnának"kimászni"! Aztán bekövetkezett az amire nem számítottam(vagyis nem akartam számítani,mert persze tudtam róla hogy minden benne van a pakliba) Zoli elment az ő határtalan hitével augusztus 9.-én,nagy szenvedések között és bennem egy világ dölt össze hogy az az ember akit tiszta szívemből szerettem és akivel jövőmet terveztem nincs többé!Aztán rájöttem hogy jóistennek tényleg csak a jók kellenek és bízom benne hogy jobb helyre kerültek mint itt voltak!Ugyan a fájdalom és a hiányuk mindig megmarad (mert nem telik el nap hogy eszembe ne jutna Zoli nevetése vagy akármi ami rá emlékeztet)de az én szemembe ők mind ketten hősők és a hitükből merítek erőt mind a mai napig!Ők képesek voltak testi és lelki fájadalommal is bátran élni..akkor nekem is menni fog!(mert nekem csak a lelekem fáj) Én büszke vagyok rájuk! Szaszára hogy nem adta fel és képes volt derűs maradni és annyi embernek a szeretetét adni! És aszerelmemre hogy például 39fokos lázzal miközben a kemoterápiát adták neki képes volt lediplomázni és4-es lett neki!!!!:) és megtelik könnyel szemem ha rájuk gondolok! Be kell vallanom én a mai napig minden hónapban fel jövök egyszer..... és felszaggatom a sebeimet..sose felejtem el hogy min mentem keresztül de az élet megy tovább!(akármennyire is nehéz elfogadni)és nekünk muszáj elengedni őket hogy mi is megéljük magunkban a csodát és felfedezzük az önmagunkaba szunnyadó erőt,ami bennük meg volt! Fanni
Panni
2008.02.12 19:38
 
#60
A kezdetektől figyelemmel kísértem Szasz küzdelmét; mint sokan mások, vele örültem, vele sírtam, imádkoztam és megsirattam. A képeken mindig olyan erősnek látszott... Most néztem végig a galériáját és megdöbbentő volt látni, ahogy ez az erős, élettel teli lány 2 hónap alatt elfogy. Most méginkább megérintett a története.
magpie
2008.02.08 12:01
 
#59
Körülbelül tavaly ilyenkor hallottam először Szandráról. Nagyon megindított és megfogott az élete, nemes küzdelme, kitartása, élni akarása. Most néztem meg: mikor is hunyt el pontosan? Láttam,hogy tegnap volt egy éve......És tegnap, pontosan egy évvel Szandra halála után, édesapám is elment..........Az ember mindig a "miért?"-eket keresi, de nem ez a lényeg, hanem az,hogyan emlékezünk arra, aki elmegy..............
Kamilla
2008.02.07 19:10
 
#58
Soha nem írtam hozzászólást, pedig egy éve már, hogy "rátaláltam" Szandrára. Szavakkal el nem mondható, amit azóta minden egyes nap érzek, ami minden napomat meghatározza, ami üres óráimat kitölti. Mintha egy jól felépített dokumentumfilm lenne, úgy olvastam oldalról-oldalra, és teszem ma is, ha időm engedi. És közben sajnos mégsem film, hanem fájdalmasan szomorú, valós történet. Azóta is azon gondolkozok, hogy vajon miért érintett meg ennyire, miért gondolok rá minden nap, pedig nem is ismertem. Egyetlen magyarázat van rá: ez volt a "küldetése", a feladata, hogy ennyi ember mindennapjait megváltoztassa, hogy észbe kapjunk, térjünk magunkhoz ebben a vad és gonosz világban, hogy lehet bármid, palotád, pénzed, sikereid, nem leszel tőle jobb, nemesebb, lélekben gazdagabb, mert mindez semmit nem ér. Szasz története engem arra tanított, hogy történhet bármi az életemben, nincs olyan, hogy nincs tovább, hogy nem bírom, hogy elég volt, hogy nincs kedvem, hogy felbosszantanak, hogy görcsösen szorongok azon, hogy mit hoz a holnap, mert volt ezen a világon valaki, akinek a lehető legnagyobb harcot kellett megvívnia: a halállal való harcot. És sikerült neki, mert tízezreket jobbá tett azáltal, hogy élt egyszer, volt egyszer, és lesz is mindörökké!
Inci
2008.02.06 19:27
 
#57
ez szörnyü! én nem ismertem Szandit,de öszinte részvétem,nagyon sajnálom!
Erika
2008.02.05 12:11
 
#56
Nem szoktam blogot olvasni a Nőklapjában olvastam Szandiról. Egszerre volt megrázó és bizakodó ami sorokból áradt... Köszönöm,hogy olvashattam! Minden jót kívánok Önöknek!
Siklai István
2008.02.03 18:30
 
#55
Kedves Mindenki! Életemben 40 évesen először lapoztam valakinek a blogját.. A Nők Lapjában olvastam Szasz történetét és rögtön felkerestem a volt oldalát. Igen megindító volt és a mai napig a hatása alatt vagyok. Talán azért, mert nekem is van egy 18. éves lányom. Biztos vagyok benne, hogy Szasz már jó helyen van és nagyon örül, hogy szülei erejükön felül elvitték, ahová úgy vágyott. MInden tiszteletem az övék! Szasznak békés álmot kívánok és imádkozom érte!
Emlékezzünk!
Számlaszámunk

Számlaszám: 11732033-20054812
Adószám: 19550211-1-03
Legyen Ön is támogatónk! Segítsen, hogy segíthessünk!

Hírek

XI. Díjátadó
XI.Díjátadó
11.DÍJAZOTT
Keressük 2018 díjazottját!
Email változás!