Rólunk mondták

SZERETET, ÖNZETLENSÉG, ECSET, JUTALOM

 

DÍJÁTADÓ Tizedik alkalommal osztották ki a Gergely Alexandra Emlékdíjat: a jubileumi átadót ezúttal a hagyományoktól eltérően nem a díjazott lakhelyén, hanem különleges helyszínen, a hercegszántói Mária-kegyhelyen tartották. Oszladozó felhők alatt gyülekeztek az ünneplők április 22-én, szombat délután a Mária-szobor előtti téren: Bajáról egyénileg és szervezetten, busszal is sokan jöttek, hiszen a díjazott személye jól ismert: dr. Mannheim Viktória, az Ecsetre fel a gyermekekért! mozgalom elindítója és lelke városunkban is több alkalommal járt és munkálkodott.

2017. ápr. 23.

 

 

 

 

A díjátadók állandó házigazdájaként ezúttal is Pethő Attila üdvözölte az egybegyűlteket. Elmondta: 1838-ban szentelték fel hivatalosan is a Mária-kegyhelyet, a környéken történt jelenések és csodák következményeként. Szerettek volna két tornyú templomot is építeni a helyszínre, ez azonban különböző okok miatt meghiúsult. Vöő Sándor, a templomépítő bizottság egykori tagja azonban felajánlást tett a Mária-szoborra: egy 9 méteres chicago-i szobor mintájára készült el, az eredetit is túlszárnyaló magasságban. Az idők során több kereszt is kikerült a szabadtéri kápolna területére, ez alkalommal is felszentelték a jubileumi díjátadó és az elismerés névadója, Gergely Alexandra emlékét őrző keresztet. Gál Jenő érsekcsanádi plébános felelevenítette azokat az időket, amikor a kalocsai főszékesegyházban összeeskette Gergely Alexandra szüleit, akik később arra kényszerültek, hogy felvegyék a rájuk mért keresztet, és azóta is hordozzák azt. „Az igaz ember akkor is eléri a boldogságot, ha fiatalon ragadja el a halál...” – idézte a plébános a Bölcsesség Könyvét, kiemelve: nem lehet, hogy a halál győzzön, az élet örök.

A Gergely Alexandra Emlékdíj történetét Pethő Attila ismertette. Elmondta: a család és Vuity Tvrtko közismert tévés személyiség 2007-ben kettős céllal hívta életre a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítványt. Egyrészt minden évben díjazni akarták azokat a hétköznapi hősöket, akik példamutató tevékenységükkel közösséget építenek, másrészt anyagi támogatást kívántak nyújtani a Ewing-szarkómás betegeknek (amely betegség Alexandrát is elragadta 17 évesen). Az idei díjazott, dr. Mannheim Viktória szakmáját tekintve gépészmérnök, mérnök-közgazdász, műszaki szakfordító, a földtudományok doktora, jelenleg saját fordítóirodájában dolgozik. Festeni 2011-ben kezdett el, amikor kisfiával kórházba került, és a sivár falak láttán úgy döntött: mesefigurákkal, vidám rajzokkal árasztja el a gyermekek ellátásával, gyógyításával foglalkozó intézmények falait. Először lakhelyén, Miskolcon festett, majd az ország egyre több pontjára hívták, ő pedig ment, szabad idejét, hétvégéit feláldozva. Előbb egyedül festett, majd segítőket gyűjtött maga köré: jelenleg az országban csaknem kétszáz önkéntese várja, hogy hívó szavára segíteni induljon.

A díjat az alapítvány elnöke, dr. Gergelyné dr. Tóth Éva adta át. Elöljáróban elmondta: Alexandra (vagy ahogyan sokan ismerték és szerették: Szasz) tíz éve kijelölt számukra egy utat, a jó ügy szolgálatában pedig sokan álltak melléjük. Az idei díjazott szintén jó példája annak, hogy az igaz ügy megtalálja a maga követőit, hiszen őt is sokan követik és támogatják, önkéntesei örömmel mennek segíteni munkájában. A díj Gergely Alexandrát ábrázoló emlékplakettből, díszoklevélből és pénzjutalomból áll: idén először az alapítvány 1 millió forinttal tudta jutalmazni a díjazottat. Dr. Mannheim Viktória könnyeivel küszködve mondott köszönetet az elismerésért. Mint mondta: amikor januárban értesítés kapott arról, hogy ő kapja a díjat, megismerte Alexandra történetét is, és mélyen megérintette a betegségében, elesettségében is bátor, hősies, példamutató kislány sorsa. Szasz blogját elolvasva jött rá, hogy néhány évvel később ecsetjével bejárta és megszépítette azokat a helyszíneket, ahol betegsége során Alexandra is megfordult, kezdve a szegedi gyermekklinikától a miskolci Ronald-házig. A díjjal a kapott pénzjutalmat arra fordítja, hogy megalapozza vele a hamarosan már egyesületként működő Ecsetre fel a gyermekekért! mozgalom tőkéjét, mert folytatni kívánja a nem mindennapi munkát: az árva, beteg vagy fogyatékkal élő gyermekeket ellátó intézmények falainak díszítését. Az elmúlt hat év során összesen 8 kórház negyven kórtermének vagy tornatermének falait, 11 óvodát, hat általános iskolát, egy gimnáziumot, négy nevelési/védőnői intézetet és hat gyermekotthont szépített meg. Munkáját a helyi Rotary Clubok segítik, támogatják. Baján is több ízben járt, a kórház gyermekosztálya és a védőnői szakszolgálat falai szépültek meg ecsetje nyomán. Mint mondta: Baja az egyik kedvenc városa, itt van a legnépesebb önkéntes csapata, és a helyi rotarysokkal is zökkenőmentes az együttműködés. Tevékenységét most már nem csak a festés teszi ki, hanem ünnepek alkalmával igyekszik meg is ajándékozni az árva és beteg gyermekeket. Azon munkálkodik, hogy az emberek között az összetartás és a szeretet domináljon.

Az ünnepi műsort az alapítvány munkatársai ezúttal is úgy állították össze, hogy az ünnepelt minél inkább kedvét lelje benne. Terray Orsolya Schubert Ave Mariája mellett a díjazott kedvenc dalait (Máté Péter: Most élsz, Caramel: Szállok a dallal) énekelte. Dr. Tóth Tivadar mohácsi orvos Himnusz a lélekhez című versét olvasta fel, dr. Szőts Gergely pedig különleges zenei produkcióval szolgált. Zach Sobiech minnesotai fiatalember 18 évesen hunyt el ugyanabban a betegségben, amelyben Szasz is szenvedett. Búcsúképpen írt Clouds (Felhők) című dala még életében népszerűvé vált. Ezúttal Hercegszántón ez a dal azokért a dagantos beteg gyermekekért szólt, akik nem érhették meg a felnőttkort. Az előző évek díjazottai közül nyolcan jelen tudtak lenni az eseményen, ők az alapítvány képviselőivel együtt színes lufikat engedtek a felhők fölé.

Sándor Boglárka   

 

 

Írta: www.baja.hu

JOSZT LÁSZLÓÉ AZ IDEI EMLÉKDÍJ

KÖNYVTÁR Bajai fiatalember kapta idén a Gergely Alexandra Alapítvány emlékdíját: Joszt László nyolcadikként részesült az elismerésben, amelyet a 2007-ben Ewing-szarkóma következében elhunyt bajai lány családja alapított, és azóta minden évben példamutató személyiségek kaphatják meg.
 2015. ápr. 19.
 
Joszt Lászlóé az idei emlékdíj
 
Az Ady Endre VKMK-ban április 19-én, vasárnap délelőtt megtartott ünnepélyes díjátadón szép számú érdeklődő vett részt, felidézve a nem mindennapi bátorságról és életszeretetről tanúságot tévő Gergely Alexandra nem halványuló emlékét. Fercsák Róbert, Baja város polgármestere köszöntőjében ezúttal szakított az ilyenkor szokásos konvenciókkal, és az elhunyt kislányhoz intézte mindenkinek szóló mondanivalóját. A szeretet és hála hangján szólt hozzá, egyszerű bajai édesapaként, megköszönve az örökséget, amelyet az utókorra hagyott. Kiemelte: Alexandra, vagy ahogyan sokan ismerték és szólították, Szasz, mindennek nagyon tudott örülni, igazi bajnok volt, aki mindig az élettel foglalkozott, és példájával erőt adott másoknak is. Ebben hasonlít hozzá az idei díjazott, Joszt László is, aki az őt ért sorscsapás után sem adta fel, és igazi segítő személyiséggé vált – emelte ki a polgármester.
Gondolatait folytatta Pethő Attila is, aki műsorvezetőként mutatta be a díj névadója és idei díjazottja közötti párhuzamot. Mint elmondta: Alexandra hétköznapi fiatalként élte életét, amíg ki nem derült betegsége. Ezt követően az interneten, blogja hatására több tízezres nagyságrendű közösség szerveződött köré, akik végigkísérték küzdelmét, majd távozása után, még abban az évben életre hívták az alapítványt. A szervezet célkitűzései szerepel az Ewing-szarkómás betegek támogatása, valamint olyan személyiségek díjazása, akik hétköznapi hősként másokon segítenek. Ilyen ember Joszt László, aki Baján született, az Újvárosi ÁMK-ban és a III.Béla Gimnáziumban folytatta tanulmányait. Kiskamasz korában zöldhályogot diagnosztizáltak nála, és az érettségije évében elveszítette látását. Ez azonban csak rövid időre gátolta meg a további haladásban: hamarosan a fővárosba költözött, ahol megkezdte rehabilitációját, megtanult vak emberként élni, és számos képesítést szerzett. Előbb gyógymasszőr lett, majd szociális munkás, közben Erasmus-ösztöndíjjal eljutott Németországba, később megszerezte a rehabilitációs tanári képesítést, elvégezte a mesterképzést is szociális munkás szakon, és egy speciális vezetőképző tanfolyamon is részt vett. 

Életét jelenleg (fél éves kisfia mellett) a segítés tölti ki: felnőtt korban megvakult emberek rehabilitációját segíti, iskolákban tart érzékenyítő tréningeket, előadásokat, és minden erejével azon igyekszik, hogy vigaszt, támaszt és tényleges segítséget nyújtson sorstársainak. Mindez kiderült abból a levetített rövidfilmből is, amelyet a Bajai Televízió stábja (B. Szalai AnikóSchmidt Kornél ésCsukor Róbert) készített a díjazottról, majd dr. Gergelyné dt. Tóth Éva, Alexandra édesanyja  átadta az idei díjat. Felidézte azt az időszakot, amikor Vujity Tvrtko, az ismert médiaszemélyiség és Szenczy Sándor baptista lelkész közreműködésével Szasz elvesztése után emlékestet szerveztek, ahol felmerült az alapítvány gondolata. Azóta az ország minden tájáról hozzájuk fordulnak, eddig 33 Ewing-szarkómás gyermeket támogattak, és folyamatosan keresik a díjra érdemes hétköznapi hősöket. Amint az édesanya kiemelte: idén külön örömet jelent számára, hogy az elismerést bajai személyiség kaphatja, aki bajból építkezni tudó, sikeres, cseppet sem sajnálatra méltó, példaértékű ember. Nemes gesztus, hogy az oklevélen és az emlékplaketten ezúttal Braille-írással is szerepelnek a feliratok, mindezek mellett a díjazott a félmillió forintos pénzjutalmat is megkapta.
Joszt László meghatottan vette át a díjat, és meleg szavakkal idézte fel szülővárosához való kötődését. Kifejtette ugyanakkor: számára a díj felelősséget is jelent, hiszen „tartalmazza Alexandra bölcsességét és mindazokét is, akik valamilyen formában hozzátettek az alapítvány munkájához.” A díjazott kedvenc dalaiból Terray Orsolya énekelt, Koch Zsuzsanna Váczy Mihály versét mondta el, a műsor meglepetés-részét pedig a Bécsből érkezett Dobszínház négy tagjának fergetes produkciója szolgáltatta, hatalmas dobokon.
Sándor Boglárka

Írta: Baon (http://www.baon.hu/) 

2015.04.19

 

Bajai díj, bajai díjazott

– Ez egy boldog pillanat. A lehető legtöbb pozitív élménnyel töltött el – összegezte Joszt László vasárnap délben a nap során szerzett élményeit. Néhány perccel korábban vette át Gergely Alexandra Emlékdíjat. A zsúfolásig telt bajai városi könyvtárban rendezett ünnepségen dr. Gergelyné dr. Tóth Éva, a kuratórium elnöke adta át a díszoklevelet és az emlékplakettet a bajai származású díjazottnak. Ezúttal az oklevél és az emlékplakett Braille-írással egészült ki.

– Nyolc éve itt rendeztünk egy emlékestet, akkor tettük le alapítványunk alapkövét. Azóta 33 gyermeket támogattunk. Mindig reménykedtem, hogy egyszer bajai származású díjazottunk is lesz. Laci szemek nélkül is meglátta, hogy sorstársainak szüksége lesz az ő tapasztalataira és tudására. Nem egy sajnálatra méltó, hanem a saját tragédiáját legyőzni tudó, hihetetlenül sikeres, példaértékű ember, ezért nyerte el alapítványunk idei díját – fogalmazott beszédében dr. Gergelyné dr. Tóth Éva.

 

A díjazott és az elnök-édesanyaA díjazott és az elnök-édesanya

Joszt László betegség következtében tizenegy évesen veszítette el előbb az egyik, majd az érettségi évében a másik szeme világát. Másfél évtizede részt vett a VERCS (Vakok Elemi Rehabilitációs Csoportja) 3 hónapos bentlakásos tréningjén, majd 2002-ben gyógymasszőr végzettséget szerzett, 2006-ban szociális munkásként diplomázott, aztán a VERCS egyik munkatársa lett, 2009-ben rehabilitációs tanári végzettséget szerzett, 2013-ban pedig a szociális munkás mesterképzést teljesítette. Miután a szeme világát elveszítette, mélypontra került, megkörnyékezte az öngyilkosság gondolata is, ám talpra állt és személyes példájával ad reményt társainak és nyitja fel a látók szemét. Bajai iskolákban is visszatérő vendég.

 

– A fehér bot egyértelmű jelzés a külvilág felé, azzal vállalhatja fel egy vak ember, hogy megvakult. Általában nagy a szégyenérzet, a kiszolgáltatottság, a félelem a környezet reakciójától. A sors úgy hozta, hogy ahol engem egykor megtanítottak vak emberként élni és dolgozni, a munkahelyem lett, és én segítőként sorstársaimon segíthetek. Tapasztalatot saját példámból meríthetek, mert én is másfél évig tanultam, gyakoroltam először az önkiszolgálást, majd a közlekedést – árulta el a díjazott. Mint mondta: a család van a fókuszában, munkáját, feladatait a legjobb tudása szerint igyekszik csinálni. A túlteljesítéstől és a túlkompenzálástól nehéz megszabadulni.

A díjról

Gergely Alexandra (Szasz) Baján született 1989. április 20-án. A lány élte a fiatalok megszokott életét, aztán egyszer szervezetét megtámadta egy ritka daganatos betegség, a Ewing-sarcoma. Létrehozta internetes blogját, ahol számára fontos dolgokról számolt be. Első bejegyzését páran olvasták, később tízezresre bővült olvasótábora, az érte és vele szorítók közössége. Minden erőfeszítés és küzdelem ellenére 2007. február 7-én meghalt. Ezt követően jött létre az alapítvány. Ennek feladata a Ewing-sarcomas gyermekek és családjaik anyagi támogatása, valamint a Gergely Alexandra Emlékdíj ünnepélyes átadása olyan hétköznapi hősnek, aki példaértékű magatartásával hozzájárul a közösségépítéshez. A díj 500 ezer forint készpénzzel jár.

 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------

Írta: Balkonada (http://viragutazo.blogspot.hu) 2014.04.15.

Jobb dicsőségben halni, mint gyalázatosan élni - Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány

 
 
 
avagy a gyalázatos élet rosszabb a halálnál is

 
Mindig nagyon megráz, ha fiatalok haláláról hallok. Elképzelni sem tudom, hogy mit élhet át egy család, ha szép és okos, jól nevelt 17 éves lányukról egyik napról a másikra kiderül, hogy szörnyű, gyógyíthatatlan kór támadta meg fiatal szervezetét. Mit érezhet ilyenkor egy orvos házaspár, akik annyi emberen segítettek már? Hogy tudják elfogadni a tényt, hogy saját lányuk állapota napról napra romlik, fájdalmai az elviselhetetlenségig erősödnek és Ők nem tehetnek semmit? Hogy viselik el a sok bizonytalanságot, a néha felvillanó reménysugarak után a reménytelenséget? Hogy képesek túlélni a szomorú napot, amikor végleg el kell búcsúzniuk szeretett lányuktól? Kérdések, amikre valószínű hét év távlatában sem tudnának könnyek nélkül válaszolni a szülők. 
 
Talán nem tudnának könnyek nélkül beszélni, de tetteikkel ennél sokkal többet tesznek. Példaértékű, ahogy gondozzák, ápolják lányuk emlékét. A szomorú eset után a csodálatos szülők nem zárkóztak bánatukba. Eldöntötték, hogy a 2007-ben Ewing-sarcomában elhunyt Gergely Alexandra (Szasz) emlékét megőrzendő alapítványt hoznak létre, hogy segíthessenek a rászorulókon. 
 
Gergely Alexandra, azaz SZASZ plakett
 
 
Idézet a Gergely Alexandra Emlékdíj Alapítvány honlapjáról:
 
"Alapítványunk Vuity Tvrtko kezdeményezésére, családunk szándékával egyetértésben, jött létre 2007-ben, azzal a céllal, hogy emléket állítson lányunknak, Gergely Alexandrának, aki az általa létrehozott internetes „blog” oldalon keresztül emberfeletti küzdelemmel, kitartással mutatott példát betegtársainak, és valamennyi embertársának. Az alapítvány a következő kettő fő célmegvalósítását tűzte ki:
1. A Gergely Alexandra Emlékdíj ünnepélyes átadása, annak a személynek, aki az emberek számára hétköznapi hősnek tekinthető, rendkívüli ember, és aki példaértékű magatartásával hozzájárul a közösségépítéshez.
2. A magyarországi Ewing-sarcomas gyermekek és családjaik anyagi támogatása. 2007. óta 29 Ewing-sarcomás beteg és családja részesülhetett támogatásban a betegséggel való megküzdés megkönnyítése érdekében. A Ewing-sarcomáról bővebben itt olvashat."
 
Meghívó a VII. Gergely Alexandra Emlékdíj átadására
 
Ugyan már a hetedik alkalommal került a díj átadásra, én viszont csak most hallottam róla. Egy kedves ismerősöm szólt, hogy a díj átadásra a kerületünkben kerül sor és az idei díjazott nem más, mint a mindenki által csak Mosolykának hívott, csodálatos energiákkal és kitartással rendelkező Hozleiter Fanny. 
 
A díjat ünnepélyes keretek között, színvonalas és tartalmas egy órás műsor keretében adta át Szasz édesanyja, az alapítvány elnöke Dr Gergelyné, Dr. Tóth Éva.
  
Terray Orsolya színvonalas tolmácsolásában Szasz és Mosolyka kedvenc dalai is felcsendültek
 
Rolldance Budapest Kerekesszékes Kombitánc Együttes műsora igazán megható volt 
 
A tánc együttes az egyik számot a hallássérültek jelbeszédével kisérte
 
Dr Gergelyné, Dr. Tóth Éva, az alapítvány elnöke adta át a díjat
Mosolyka a legendás mosolyával, ugyanakkor meghatódottan hallgatta az Őt méltató sorokat
 
A színvonalas műsort a színpad széléről élvezte, időnként könnyezte meg Mosolyka
Fantasztikus, amit a bajai orvosházas pár a 17 évesen elhunyt lányuk emlékének megőrzése érdekében tesz, példaértékű ahogy támogatásokat gyűjtenek, hogy segíthessenek a beteg gyerekeknek és évente egy méltó embernek átadhassák a Gergely Alexandra Emlékdíjat. Igazán megérdemlik, hogy többen tudjanak róluk, hogy minél többen adják részükre az adójuk 1%-t. Segíts, hogy segíthessenek!
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

 

Nyilvános naplót írt haldoklásáról Szandra

2010.07.10. 06:45

Másfél éven át marcangolta a gyilkos kór a bajai Gergely Alexandra testét, ám a lelkét nem adta a büszke és bátor kamasz. Haláltusájáról internetes naplót vezetett, édesanyja könyvet írt róla.

 
Az volt a kívánsága, hogy a Maldív-szigetek sekély vizébe szórják hamvait. Félt a sötétségtől
Fotó: Bors

Meghalt, mégis diadalt aratott a rettegett kór felett Gergely Alexandra. A bajai lány 15 éves volt, amikor megállapították, hogy Ewing-szarkómában szenved, s a kamasz ahelyett, hogy elfordult volna a világtól, internetes naplót vezetett gigászi küzdelméről. Őszintén írt érzéseiről, állapota hullámvasútszerű változásairól, apró örömökről és óriási szenvedésekről.

A lábfájással kezdődő tünetekről kiderült, komoly betegség támadta meg a kamasz szervezetét. Kemoterápia, őssejtbeültetés és sugárkezelés várt az ifjú szépségre, ami fizikailag és lelkileg is meggyötörte. Bejegyzéseit kor- és sorstársai mellett ezrek olvasták és olvassák országszerte, naplójához közel ötvenezer hozzászólás érkezett eddig. Orvos édesanyja és édesapja kezdettől támogatták Szandra blogját, a lány elhunyta óta is írják és gondozzák.

– A blog egy hagyaték. Átértékelő hatással bír. Mind a mai napig kapok köszönő leveleket, amelyekben betegek hálálkodnak, amiért erőt tudtak meríteni a lányom soraiból – meséli dr. Gergelyné dr. Tóth Éva, aki elhunyt gyermekének tett ígéretét megtartva könyvet írt Alexandráról. – Felért egy pszichológiai gyógykezeléssel a SZASZ – Ewing-kór a Young korban papírra vetése. Már nem sírok, hiszen van még két gyermekem, akikről gondoskodnom kell. Bár Szandra fizikailag nincs közöttünk, mégis velünk van. Utolsó kívánságát teljesítve hamvait a Maldív-szigetek sekély vízében szórtuk szét. Így, hogy a férjemmel mindketten orvosok vagyunk, még nehezebb volt végignézni a küzdelmét, hiszen tudtuk, min megy keresztül. Mindent megpróbáltunk, amit csak lehetett.

A példaértékű életet és küzdelmet folytató lány nevét viselő alapítvány Szandrához hasonló hétköznapi hősöket tüntet ki, és Ewing-szarkómásokat támogat, többek közt a szimpatizánsok által nyújtott egyszázalékos adófelajánlásokból.

Részlet Szasz naplójából
(ewing.blogol.hu)
2005. 10. 02. 2005. augusztus 10-én derült ki, hogy daganatom van. A kezelésem 21 naponként ismétlődő kemoterápiás kezelésből áll. Nem is tudom, hogy melyik a rosszabb, a kezelés vagy az utána következő mellékhatások.

2005. 11. 18. Gyenge vagyok, de remélem, holnapra már jobban leszek, mert szeretnék emberek közé menni és „élvezni az életet”.

2005. 12. 24. NEKEM EZ A LEGSZEBB KARÁCSONYOM, MERT A KARÁCSONY A SZERETET ÜNNEPE ÉS ÉRZEM, HOGY ENGEM NAGYON SOKAN SZERETNEK!

2006. 02. 19. Őssejt-transzplantáció. A 2. héttől egy steril boxban leszek, igen szigorú szabályok között. A mellékhatások igen kellemetlenek, ezeket kell túlélni.

2006. 03. 05. Lillafüredre mentünk(...) A csodák tavába pénzt is dobtam, hogy teljesítse kívánságomat, amit nem nehéz kitalálni. Hazafelé útba ejtettük még a miskolci Avas-kilátót. Meg voltam elégedve magammal, hogy fel bírtam menni 85 lépcsőn.

2006. 04. 20. A 17. születésnapom Ma reggel 8-kor indultam Szegedre és 10 órára már tudtam is a vérképem remek eredményét! (Fvs: 5200, Hgb: 118, Htk: 35,Tcita: 22 000) Ez azt jelenti,hogy a fehérvérsejt- és vörösvértestszámom már szinte normális,a trombocitáim pedig beindultak!

2006. 08. 25 A legjobb hírem, hogy híztam, elértem a bűvös 40 kg-ot!

2006. 10. 26. Nagyon nehéz most írnom... a PET CT eredménye több helyen is mutat pozitív eltérést a csontban. A szegedi orvosaim sem biztatnak sok jóval. Akinek van valami ötlete az alternatív gyógymódok terén, az megírhatja, mert úgy tűnik, hogy az orvostudomány is véges...

2006. 12. 06. A fájdalommal nehéz együtt élni! Minden este imádkozok, hogy jobban legyek és meggyógyuljak!

2007. 02. 07., 11.53, szerda Hihetetlen szenvedés és küzdelmek után éjszaka 1 órakor Szasz meghalt.
 

Ewing-szarkóma
A James Ewing orvosról elnevezett, főként gyermekkorban jelentkező rosszindulatú daganat a második leggyakoribb, csontokból kiinduló rák, de a lágyrészekben is kialakulhat. Kiváltó oka nem ismert, tünetei között szerepel a csonttörés, duzzanat, gyulladás vagy láz. Évente hat-nyolc új gyermeket kezelnek ezzel a betegséggel hazánkban – írja a házipatika.hu


Balajti Péter-Csernus Fanni

--------------------------

 

Harmadik alkalommal adták át szombaton este a Gergely Alexandra Alapítvány emlékdíját a bajai színházteremben.
 
 

Harmadik alkalommal adták át szombat este a Gergely Alexandra Alapítvány emlékdíját a bajai színházteremben. A súlyos betegségben elhunyt fiatal bajai diáklány emlékére alapított díjat idén Tóth Jánosné, Éva nyerte el.

A gálaműsoron közreműködtek a népszerű fiatal művészek, Csengeri Attila és Mahó Andrea. Az est házigazdája Vujity Tvrtko volt.

A szerető család, barátok, ismerősök körében megható pillanatok tanúi lehettek az érdeklődők. A hatalmas termet ezúttal is áthatotta a fájdalom. A néha-néha felcsukló zokogás, vagy a csendesen szemüket törölgető emberek sóhaja jelezte, hogy emlékezni gyűltek össze a patinás színházba. A díjátadás ceremóniája olyan volt, mint korábban.

Mindazok, akik együtt voltak a családdal, és az elismerését méltán átvevő Tóth Jánosné, Éva asszonnyal, óriási élménnyel, feltöltődve és hitükben megerősödve térhettek haza. A kicsi lány, Gergely Alexandra tündérmeséjét tovább szőtték. A meseszálak ezúttal Bajától igen távolra, Győrbe vezettek.

- Gergely Alexandrával személyesen volt szerencsém találkozni egy kosárlabda mérkőzésen itt, Baján. Ő elmesélt nekem egy tündérmesét egy lányról, saját magáról, aki minden áron meg akart gyógyulni. Mesélt egy lányról, aki betegsége idején nem fordult magába, nem szontyolodott el, aki élni akart. Bátran mondhatom, hogy sokkal erősebb ember volt, mint én magam. Mindarra, amit ő tett, nem lettem volna képes. Elkezdett írni egy elektronikus könyvet, egy blogot, amellyel volt egy álma. Az volt az álma, hogy megtanítsa az embereket nem panaszkodni. Ha a mindennapi apró bosszankodásainkra tekintünk, akkor rájöhetünk arra, hogy bizony nem is ezek a legfontosabb dolgok a földön. Volt egy kislány, aki sokkal nagyobb problémákkal küszködött és meg akarta osztani ezt a küzdelmét valakivel. Amikor elkezdte írni a blogját, heten látták az első levelét, az utolsó bejegyzést több mint negyvenezren. Akkor már Alaszkától Oroszországig, Bajától Ausztráliáig, egy óriási nagy család született. Akik minden nap írtak, minden nap izgultak, minden nap együvé tartoztak. Gergely Alexandra olyat tett, amit kevesen ma Magyarországon, erősítette a kötelékeket, ez együvé tartozást. Ezért gondoltam úgy néhány éve, hogy mindenképpen meg kell emlékezni róla. Nem egy kislányról, aki elment közülünk. Hanem aki itt volt közöttünk, és aki olyat hagyott ránk, amire méltán büszkék lehetünk. Most a tündér mese végét hadd meséljem el! - idézte fel az előzményeket Vujity Tvrtko, az est házigazdája.

Elmesélte, hogy Gergely Alexandra halálos ágyán arra kérte azt az asszonyt, akit a világon a legjobban szeretett, az édesanyját, ha úgy adódik, hogy ő már nem tudná befejezni ezt a könyvet, akkor fejezze be ő. Nos, Gergelyné Tóth Éva befejezte a könyvet, ami tavaly megjelent és sokan olvasták. - Ez a könyv azóta az orvosi szakma számára szakirodalom, és olyan emberek számára, akik szeretnék túlélni a borzalmas betegséget, valóságos Biblia lett. Rengeteg emberrel találkoztam akik azért vették meg ezt a könyvet, hogy erőt merítsenek belőle - tette hozzá a neves televíziós személyiség.

A díj alapítója, Gergelyné dr. Tóth Éva, Gergely Alexandra édesanyja, az ünnepélyes díjátadóra meghívta a két korábbi díjazottat, Farsang Adriennt és Fritzné Kiss Évát.

Végakarata szerint

Gergely Alexandra hosszú szenvedés után 2007-ben hunyt el. Végakaratának megfelően hamvait az óceánban szórták a Maldív szigeteknél.

A törékeny fiatal lány olyan betegségben szenvedett, ami a fiatalok életére tör. A Ewing sarcoma (ejtsd: Júing szarkóma) nevét James Ewing nevű orvosról kapta. A második leggyakoribb, csontokból kiinduló, rosszindulatú, elsősorban gyermekkori daganat. Magyarországon évente 6-8 új betegnél diagnosztizálják. Főleg a tizenévesek körében fordul elő, de már 10 éves kor alatt is jelentkezhet. A sarcomára a kemoterápián kívül nincs más kezelés.

 /Rab Rita - BAON - 2010. április 18./

 

 

 

Egy különleges örökség

 

Évekkel ezelőtt egy bájos lány, Gergely Szandra vont be minket betegségének küzdelmeibe, ennek megnyilvánulásaiba egy internetes blog formájában. A támogató hozzászólókból lassan kis lélekhajó, közösség alakult ki. Szaszi távozása után szinte észrevétlenül alakultak ki kis helyi, majd országos sejtek, melyeknek célja, annak a szellemiségnek, a megőrzése volt, melyet Ő képviselt. Úgy gondolom, nem hagyományos ismerkedési forma ez ma, ahol a virtuális kapcsolatok általában nem érnek személyes szintre, mégis sokkal mélyebb, átfogóbb, értékesebb emberi kapcsolatokat, barátságokat eredményezett/eredményez a mai napig. Néhányan az egykori hozzászólók közül találták meg életre szóló társukat, tudtommal két helyen gyermek is született már.

 

A Gergely Szandra Klub egy kisebb, fiatalos társulata a blog olvasásának közös élménye után találkozott, Szandri távozásának évében. Élethelyzetükben is hasonló, pályakezdő, illetve még tanuló fiatalok alkották e lendületes, életerős csapatot. Életkorunkból fakadóan nagy volt az elszántság, és a tetterő bennünk, hogy konkrét leképeződése, lenyomata is legyen annak, ami minket élményszerűen összeköt, annak az „élő fáklyának”, amit Szandri adott át nekünk, és amit nem engedhetünk kihunyni soha. Nemsokára jött az ötlet, hogy el kellene indulni Közép-Európa legnagyobb váltórendezvényén, a K&H Olimpiai Maraton Váltón.

 

Magának, a futást megelőző edzésnek, és sportolásnak is közösségi vénája volt, de elsősorban az első, Szasziért abszolvált verseny közös élménye robbantotta végleg egybe a csapatot. A következő években újra, és újra részt vettünk a versenyen, és bár azért 1-2 év kimaradt, de idén, 2012-ben, Szandri távozásának 5 éves évfordulóján ismét végigsöpört rajtunk a „fáklya”, melyet a szívünkben őrzünk. Az újabb futás lehetőségére egy emberként jelentkeztünk, és bár nem ment olyan jól, mint a megelőző években, de a szívünket, lelkünket ismét kitettük a pályára. Mert Szandri is így tenné…

Kunvári Krisztián

 

Végezetül álljon itt néhány visszaemlékezés a teljesség igénye nélkül, melyet csapatunk állandó tagjai írtak Szandriról, a csapatról, és a szellemiségünkről..

 

"2007 tavaszán merült fel először a futóverseny gondolata. Akkoriban, Szaszi távozása után egyre többen és többen lettünk Gergely Szandra Klubtagok, hogy megőrizzük szellemiségét, emlékét. 7 kilométert lefutni valakinek semmiség, másnak viszont nagyon is komoly próbatétel. Felvetésemre, hogy nevezzünk be a maratonváltóra és fussunk Szasziért, szinte azonnal akadt 6 jelentkező, akik lelkesen vállalták a részvételt. Nem voltak sportemberek, sokat kellett készülniük, de - ahogy Szasz sem - nem ismerték a lehetetlent. Erőn felül küzdöttek, ahogy Szaszi is. "Soha ne add fel!" - ez volt az üzenet azoknak, akik akkor (és a későbbi években) láttak minket. Őérte futottunk, őérte futunk évről évre, mosolyával a pólónkon. Hogy ez az üzenet még sok mindenkihez eljuthasson. "

 

Kunvári Nóra

 

"A közismert pillangó-effektus szerint ha egy pillangó megrebbenti a szárnyát Pekingben, az akár tornádót is gerjeszthet Amerikában. Egyetlen tett olyan láncreakciót indíthat el, mely emberek egész életét megváltoztathatja. Mikor először kattintottam Gergely Alexandra blogjára, még nem sejtettem, hogy ez lesz az egyik legjelentősebb “szárnyrebbentés”, ami túlzás nélkül a mai napig befolyásolja mindennapjaimat. Ha ez nem történik meg, ma máshol vagyok, más emberek között, és valószínűleg a szakmai pályafutásom is máshogy alakul. Szaszi átütő személyisége és megkapó nyíltsága, ahogyan élete eseményeiről beszámolt, rengeteg embert vonzott köré, akik napról napra, vagy akár naponta több alkalommal is látogatták az akkor még a TV2 rendszerében működő blogot. A hozzászólások segítségével megindult a látogatók közti kommunikáció, néhányan egy idő múlva pedig már név szerint köszöntötték egymást. Ekkor fogalmazódott meg a gondolat, hogy szorosabbra kellene fűzni ezeket a szálakat, így megszerveződhettek az első személyes találkozók, majd idővel saját, belső fórum indult a magasabb szintű kapcsolattartás érdekében. Szaszi személye, mint egyetlen közös pont, elég volt ahhoz, hogy mély és erős barátságok szülessenek, összehozva az ország különböző részein élő embereket. Hamarosan felmerült az ötlet, hogy alakítsunk egy hat fős csapatot, és fussunk Szasziért az olimpiai maraton váltón. Idén ezt a hagyományt folytattuk, s örömmel töltött el bennünket, hogy ennyi év távlatából, ennyi változással a hátunk mögött most is ugyanaz a lelkület él bennünk, ami akkor és ott, Szaszi inspirációjára született meg."

 

Angyal Balázs

 

"Hogy nekem mit jelent Szasziért futni? Nekem soha eszembe nem jutott volna, hogy elinduljak bármikor is bármilyen futóversenyen, aztán alig pár hónappal azután, hogy ő feltűnt az életemben, egy futóversenyen találtam magam, méghozzá az ő nevével fémjelezett csapatban. Együtt olyan emberekkel, akiket az ő nyomán ismertem meg. Sajnos a későbbi években vagy csak szurkolóként vettem részt a futásokon, vagy ott sem voltam, de idén úgy gondoltam, ismét bele kéne vágni. Természetesen könyörögnöm nem kellett senkinek, hamar összeállt a csapat. Igen komoly eredmény – nem mellesleg nagyon jó érzés – hogy az öt évvel ezelőtti önmagamtól elmaradva, meghízva, ellustulva is le tudtam futni megállás nélkül a 7 km-t, még ha látványosan elmaradva is a régi eredményemtől. Muszáj volt futnom, ha már Szaszi neve alatt futok, nem tehetem meg, hogy gyengélkedek. A távnak körülbelül a felénél egy néző odakiabált nekem, hogy „hajrá, gyerünk, a csajszi a pólódon segít neked!” – nem tudom, hogy ismerte-e Szaszit, de igaza volt. Valóban segített, hiszen adta a „löketet”, hogy menjek előre és próbáljak ne a gyengeségeimmel foglalkozni. De ennél a segítségnél sokkal fontosabb az az üzenet, amit Szaszi rajtam és a többieken keresztül is közvetít mások felé. Hiszen sokan tesznek fel kérdéseket, hogy „ki az a csaj a pólódon?”, vagy hogy „mi ez a Gergely Szandra Klub?”, és ehhez hasonlókat. Ilyenkor elmesélem az ő történetét, és vannak, akik komolyabban utána is néznek, ekkor az üzenet máris célba ért. Hogy mi ez az üzenet? Lehet bármi, mindenki saját maga döntse el, hogy mit tanul Szaszitól. Mert abban remélem senki nem kételkedik, hogy bőven van mit…"

 

Csizmadia Tamás

 

 

"Szaszi... Sosem gondoltam volna, hogy ennyiszer eszembe fog jutni a mindennapokban. Ha öröm ér, ha sikerélmény, ha valami rossz történik, a KicsiLány mosolygós arca elsők között úszik be a tudatomba. Sajnos nem ismerhettem Őt személyesen, csak utólag olvastam a blogot. Rögtön regisztráltam a fórumunkra, ahol igazi kis család, remek társaság alakult! A Szasziról való megemlékezés mellett hamarosan élénk beszélgetés indult, majd személyes találkozók, közös ünneplések, igazi barátságok szövődtek. 

Mindannyian üdvözöltük Nóri ötletét, mikor 2007-ben felvetette, hogy indulhatnánk a K&H váltómaratonon együtt, Szandri neve alatt. Lelkesen készültünk a nagy megmérettetésre, a fórumról népes szurkolótábor is kísért minket a helyszínre. 

Emlékszem, másodikként rajtoltam az első versenyen. "Hajrá! Szasziért..."-nyomta a kezembe Balu a váltóbotot. Ezzel a mondattal iramodtam neki. Nem vagyok egy sportos alkat, igenis kihívás nekem lefutni 7 kilométert! Főleg a vége a nehéz. De nem, nem állhatok meg. Nem fog elfogyni az erőm. Szaszi sosem adta fel! Ilyen gondolatokkal sikerült végül lefutni a távot. A célegyenesben a csapattársaim, a fórum tagjai integettek, kiáltoztak - még egy sprintre is futotta az erőmből. A váltás után eufórikusan ugrottunk egymás nyakába, majd szurkoltunk a még hátralévő futóknak.

Magától értetődő volt, hogy a következő évben is nevezünk. Elkészült a pólónk is, egyszerű fehér, Szandri tengerparti mosolygós képe az elején. Meghatott-büszkén bújtam bele először - azt hiszem a többiek szeme is elhomályosult, mikor egymásra néztünk. Ezen a versenyen fordult elő, hogy futás közben az út mellett egy idegen szurkoló hirtelen felkiáltott: "Fuss! Szasziért! Hajrá!". Felismerte őt a pólómon. Hihetetlen élmény volt! Ahogyan az is, mikor először kiabálták be a hangosbemondóba a csapatunk nevét, Gergely Szandra nevét! Ujjongás, eufória.

Mondhatom, hogy életre szóló barátságok köttettek a fórumon. Köszönjük Neked, KicsiLány!"

 

Háber Nóra

 

Emlékezzünk!
Számlaszámunk

Számlaszám: 11732033-20054812
Adószám: 19550211-1-03
Legyen Ön is támogatónk! Segítsen, hogy segíthessünk!

Hírek

Jubileumi díjátadó
X. Díjátadó
Adó 1%
Email változás!